Zanik (14K)
JFlavius (17K)
TibJulAlex (11K)
ApPAvol (16K)
mor1 (16K)
synagOstia (18K)

A Jeruzsálemi templom lerombolása

Igaz lehet, amit Josephus Flavius, a zsidó főpap, a rómaiak szövetségese és történetírója, a háború résztvevője mond: vita folyt a fővezér Titus és a hadtáp vezetője, a zsidó Tiberius Julius Alexander között arról, hogy lerombolják-e a Templomot. Titus a lerombolás mellett érvelt, ezzel - vélte - megszűnik a zsidóság önálló léte, s egyúttal a kereszténység is, mert a kettő azonos. Tiberius Julius Alexander nem a zsidó, hanem a római érdeket szem előtt tartva óvott a Templom lerombolásától: ha a zsidóknak nem marad helyhez kötött vallási központjuk, a világon szétszórva szellemileg erősebbek lesznek. A Templomot lerombolták.
Ennek az a jelentősége, hogy a keresztény-ség - amely kb. húsz fős zsidó szektaként indult a zsidó szétszóratással robbanásszerűen elterjedt, és Nagy Constatinus császár a negyedik század elején kénytelen volt államvallássá tenni. Akkor már kb. hárommillió keresztény hívő élt a biro-dalomban, minden üldöztetés ellenére. Elképesz-tő méretű és sebességű lelki forradalom. A zsidó provincia maga alá gyűrte a teljes római hagyo-mányt, semmivé tette a görög és római magas kultúrát, és egészen eltérő, váratlan paradigmát alkotott. Ehhez szükség volt Pál apostol fordu-latára, aki a Jézus-hitet kiragadta a zsidóságból, ami együtt járt a zsidó vallással való radikális szembefordulással.
Globális válasz az első globalizációra: A kereszténység
A görög és a római hitvilág racionalisztikus, antropomorf, a világot istenek harcaként dráma-ian érzékelő, evilági szemlélete felől a keresztény hit irracionális, hívei elvakult, primitív emberek, akik a földi léttel szemben a túlvilági boldog-ságban és a feltámadásban hisznek, és emiatt minden kínzásnak és nélkülözésnek ellenállnak. Vallási fundamentalista terroristáknak látták őket, gyűlölték és félték, ilyen típusú maga-tartás ekkor jelent meg először a történelemben. Az idegenek növekvő befolyásától tartó Cicero és Seneca rémálmaiban sem vizionált semmi hasonlót. Nem lehetett előre látni, hogy a vallási különcségük miatt nevetségesnek tartott zsidók keblében egy ekkora, őket magukat is elsodró vallási forradalom fog kifejlődni, azt pedig különösen nem képzelte senki, hogy ez egész Európát történelmileg rövid idő alatt magával ragadja.
A kereszténység gyors elterjedésének okai
  1. A zsidók (és a keresztények), valamint a germánok nem tettek ki gyereket, míg a gö-rögök és a latinok igen. A germánok kívül esnek a birodalmon, nekik csak sokára lesz szerepük a birodalom szétverésében. A biro-dalmon belül a zsidók az egyébként lebecsült lányoktól sem akartak ilyen módon szabadulni, felnevelték őket, ezáltal náluk nem lépett fel nőhiány, és a népszaporulat normális maradt, ellentétben a lánycsecsemőktől szabaduló nem-zsidókkal, akiknél a demográfia fokozódó hiányt mutat.
  2. Járványok idején a görögök és a latinok orvosságot adtak a betegeknek, de az egészségesek elmenekültek; a gyógyszerek nem hatottak, s mert nem volt, aki ápolja a gyógyulókat, így azok is meghaltak. A zsidók - és a keresztények - nem adtak gyógyszert, viszont a betegeket ápolták, így aki meg tudott gyógyulni, fel is épült. Minden járvány után ugrásszerűen megnőtt a zsidók - és a keresztények - aránya.
  3. A római birodalom vallásait piacon kell elképzelni, ahol sok vallási ajánlat verseng. Az győz, amelyik a legkönnyebben hozzáférhető és a legtöbbet kínálja. A bonyolult görög, valamint a bonyolult, előírásoktól, tiltásoktól terhelt z sidó vallással szemben a kereszténység nem követel semmit, csak azt, hogy az egyén Jézus isteni voltában, megölésében és feltámadásában higgyen. A keresztény közösségbe bárki betérhet, származására és társadalmi státuszára való tekintet nélkül, még a nők is. Az őskeresztény gyülekezetek egyenjogúsították a nőket, ami önmagában hallatlan forradalom. A gyülekezetben mindenki papi funkcióval bír (ezt jelenti Jézusnál a víz borrá változtatása).
A római zsidók ezáltal jutottak döntő szerephez a kereszténység elterjesztésében, bár ez a téma eddig elkerülte a kutatók többségének figyelmét. Mind zsidó, mind keresztény szem-pontból tabu, hogy az őskeresztények döntő többsége nemzedékeken át sokáig zsidó volt. Ez lehet az oka, hogy a római zsidó katakombákat a feltárásuk után, még az 1930-as években részben betemették és lakótelepeket építettek rájuk, hogy ne is legyenek kutathatók, részben pedig ma is zárva vannak. Szakértők szerint a zsidó és a keresztény katakombák egyetlen lényeges különbsége, hogy a keresztény katakombákban keskenyebb a folyosó.

Zbúranie kostola v Jeruzaleme

Je pravdepodobné to, čo povedal pontifex židov Josephus Flavius, spojenec rimanov a dejepisec, účastník vojny: medzi Titusom a medzi velitežom tylu vojsk, židom Tiberiom Júliom Alexandrom o tom, či majú zbúra Kostol. Titus bol za zbúranie, s odôvodnením, že týmto zanikne samostatná existencia židovstva a tým aj kresanstva, lebo tieto sú totožné. Tiberius Julius Alexander, majúc na zreteli záujmy Ríma, varoval pred zbúraním Kostola s odôvodnením, že ak židia nebudú ma náboženské centrum na jednom mieste, rozptýlia sa vo svete a budú duchovne silnejší. Kostol zbúrali.

Zbúranie kostola malo za následok, že kresanstvo, ktoré vo svojich počiatkoch bolo asi 20 člennou sektou, sa rozptýlením židov rozšírilo výbušnou silou. Cisár Konštantín bol nútený na začiatku 4. storočia n.l. povoli kresanstvo ako oficiálne náboženstvo. Vtedy žilo v Ríši asi tri milióny kresanov, napriek prenasledovaniu. Duchovná revolúcia, prekvapujúcej rýchlosti šírenia a rozmerov. Židovská provincia pochovala rímske tradície, neuznávala grécku a rímsku kultúru, ktorá bola na vysokej úrovni a vytvorila úpne odlišnú, nečakanú paradigmu. K tomu bolo potrebné obrátenie apoštola Pavla, ktorý vieru v Krista oddelil od židovstva, čo súvisí s radikálnym obratom voči židovstvu.
Globálna odpoveď na prvú globalizáciu: Kresanstvo
Náboženské presvedčenie gréckeho a rímskeho sveta je racionalistické, antromorfné, dramaticky vnímajúce svet ako boj bohov. Podža tohoto presvedčenia je kresanská viera iracionálna, vyznávači kresanstva sú zaslepení primitívi, ktorí v protiklade s pozemským bytím, veria v zmŕtvychvstanie a blaženos na druhom svete a preto odolávajú mučeniam a biede. Videli v nich náboženských fundamentalistických teroristov, nenávideli ich a báli sa ich. Takýto typ správania sa objavuje prvý krát v dejinách. Cicerovi a Senecovi, ktorí sa báli zvyšovania vplyvu cudzincov sa o ničom podobnom ani v snoch nesnívalo. Nedalo sa ani len tuši, že v židoch, ktorí boli pokladaní za smiešnych pre svoje náboženské čudáctva, sa vyvinie ich samých strhujúca obrovská náboženská revolúcia.
Príčina rýchleho rozšírenia kresanstva
  1. Židia (a kresania) ako aj germáni neodkladali deti, kým gréci a latini ano. Germáni sú mimo ríše a budú až neskôr hra úlohu v rozbití ríše. Židia v rímskej ríši sa nezbavovali podceňovaných dievčat, vychovali ich a takto u nich nedošlo k nedostatku žien a prírastok obyvatežstva zostal normálny, v protiklade s nežidovským obyvatežstvom, kde demografia vykazuje klesajúci počet žien.

  2. V dobe epidémií gréci a latíni chorým dávali lieky, zdraví uprchli, lieky však neboli účinné a pretože neboli žudia, ktorí by ošetrovali nemocných, chorí zomreli. Židia a kresania sice nedávali lieky, ale nemoc-ných opatrovali, a tak neumreli všetci nakazení. Po každej epidémii sa skokom zmenil počet židov a kresanov.
  3. Náboženstvá v rímskej ríši si treba predstavi ako trhový mechanizmus. v kto-rom jednotlivé náboženstvá súažia. Víazí ten, kto ponúka náboženstvo najžachšie prí-stupné a dáva najviac. V porovnaní s kom-plikovaným gréckym, ako aj v porovnaní s židovským náboženstvom, zaaženým mno-hými komplikovanými predpismi, kresan-ská viera vyžaduje len to, aby kresan veril v božský pôvod Ježiša a v jeho zmŕtvych-vstanie. Do kresanskej pospolitosti môže vstúpi každý bez ohžadu na pôvod a aj ženy. Kresanské spoločenstvá v staroveku zrovnoprávnili ženy, čo samo osebe je neslýchaná revolúcia. V spoločenstve každý má kňažskú funkciu (symbolicky to znamená u Ježiša premenu vody na víno).
Židia v rímskej ríši hrali rozhodujúcu úlohu v rozširovaní kresanstva. Táto téma však doteraz ušla pozornosti väčšiny bádatežov. Jak zo židovského tak aj z kresanského hžadiska je tabuizovaný fakt, že prevládajúca väčšina prvých kresanov bola po mnohé pokolenia židmi. To môže by príčinou, že rímske židovské katakomby po ich objavení čiastočne zasypali ešte v 30 - tich rokoch 20.storočia, a postavili tam sídliská, aby sa v nich nevykonával výskum. Niektoré sú aj dnes neprístupné. Podža odborníkov jediný podstatný rozdiel je, že chodby kresanských katakomb sú užšie.



Zdroje
LITERATÚRA
[1] Wells, H.G. (1940). The outline of history. Garden City, New York str. 450 - 480.
  1. Spiro György(maď.)
  2. Spiro György életrajza(maď.)
  3. Dielo(maď.)
  4. Hogyan győznek a provinciák (maď.)
Stránka je v súlade s aktuálnymi normami.



Valid HTML 4.01 Transitional
Pozreli:
Pocitadlo.sk

Domov
© Klára Mrázová