Zanik (14K)
RimVoj (31K)
Sinaj1 (9K)
ParthianEmpire (15K)
Tibik (13K)
claudiusa (18K)
Vespaz (14K)

Hogyan győznek a provinciák?

A harmadik világba a többi provincia tartozik. Vannak fontosabb és érdektelenebb részei, a volt zsidó királyság például kereskedelmi szempontból jelentéktelen, noha van saját zsidó kereskedelmi flotta, és bizonyos termények, például a fa és a balzsam, Rómába kerülnek. Judea annyira érdektelen, amíg római helytartók állnak az élén, hogy légió nem is állomásozik benne, csak három gyalogos cohors és egy lovassági ala. Ha baj van, Szíriából vezényelnek oda légiót. A judeai helytartó egyébként is a szíriai helytartó alá tartozik.

Židók az ókori Rómában

Ha ennyire jelentéktelenek a zsidók kereskedelmi és hatalmi szempontból, a vallásuk pedig eltérő ugyan, mégsem zavaró, miért kell róluk egyáltalán beszélni? Azért, mert sokan vannak. Négy és fél millió zsidó él a különböző államalakulatokban a Földközi-tenger medencé-jében - egy részük a Parthus Birodalomban -, és ez annyi, mint ahány latin él összesen. A görögök is sokan vannak, de ők régóta részei a római vallásos, irodalmi és filozófiai képzeletvilágnak, az integrálásuk már megtörtént, a hellenizmus az olasz félsziget jelentős részét is magába foglalta. A zsidók görögül vagy arámiul beszélnek, ezeket a nyelveket nem-zsidók is használják, a helle-nizmus hatott a zsidó társadalmi berendez-kedésre, valami azonban változatlan maradt azt követően is, hogy Nagy Heródes egykori biro-dalma négy részre osztva Róma fennhatósága alá került. A zsidók teokráciában élnek. A zsidók nem ismerik el, hogy egy embert - adott esetben a római császárt - akár életében, akár a halála után istenként kell tisztelni. Aránylag kevés zsidó él Rómában, a birodalom fővárosában, de a jeruzsálemi Templomba küldik el az áldozatukat - pénzben megváltva - ők is, akárcsak az egyip-tomi, szíriai, parthusi és görög területen lakó zsidók, ezt Róma engedélyezi, sőt támogatja, de a császárság eszméjével a zsidó vallás szemben áll.
Ez a konfliktus a római uralom első száz évében meglepően kevés bajt okoz, a római tolerancia dicséretére. Tiberius i.sz. 16-ban Ró-mából kiűzi a zsidókat, hatezer zsidó ifjút Szardí-nia szigetére visznek állítólag háborúskodni, nagy részük meg is hal, családokat telepítenek ki, de aztán visszaengedik őket. Nem tudjuk, mi volt az intézkedés oka. Legközelebb 42-ben tiltja be a római zsidók gyülekezését Claudius, ami a vallásuk gyakorlását is akadályozza, ennek okát sem tudjuk, de aztán a rendeletet visszavonja. Ugyancsak Claudius 49-ben kiűzeti Rómából egy bizonyos lázító zsidó, Kresztosz híveit, sokan már a keresztényekre gyanakodnak, aztán megint csönd van a római tűzvészig, amikor 64-ben, Nero a zsidókra és a keresztényekre fogja a tűzvész okozását, és sok zsidót felkoncol a római csőcselék.
Ekkor már közel járunk a száz éves békés korszak végéhez, mert két év múlva kitör a négy évig tartó zsidó háború, amelyben két millió zsidót ölnek meg, Titus későbbi császár seregei (zsidó csapatai is vannak) elfoglalják a polgár-háborúba süllyedt Jeruzsálemet és lerombolják a Templomot. Ismét sok ezer foglyot szállítanak Rómába, ők építik fel a Colosseumot. Az építést a lerombolt Második Templom kincseiből finan-szírozzák. A római zsidók létszáma ezzel ismét megugrik. Ugyan rendkívül kemény intézkedése-ket vezet be ellenük Vespasianus, a zsidó adót azontúl Jupiter templomának kell leróniuk, sőt gyermek és öregember is fizetni köteles, de nem űzik ki őket Rómából és Itáliából.
A két millió halott nagyon nagy szám, a korabeli népességi adatokat tekintve ez csak-nem a fele az éppen élő zsidók számának. Ekkor még mindenkit személyesen, kézi erővel kellett megölni, a tömeggyilkosság technológiája fejlet-len lévén. Arányaiban ekkora mészárlásra a 20. századig kellett várni. De ez a háború sem vallásháború: politikai és gazdasági okai vannak. Gazdasági oka az, ami i. sz. 38-ban az alexand-riai vérengzést okozta: ha egy görög városban a zsidó kereskedelem veszélyezteti a görögöt, ha a zsidó lakosok létszáma a 30-40 %-ot eléri, törvényszerűen kitör az ellenségeskedés. Ilyen város sok van a tenger keleti medencéjében. Politikai oka pedig az, hogy ezt a görög-zsidó konfliktust ki lehet használni a császári hatalom megszerzése érdekében. Augustus, Tiberius, Claudius és a többi császár nem véletlenül nem engedte a hadvezéreit jelentős csatákba: féltek a diadalmenetüktől, a népszerűségüktől. A római békének ez is egyik oka. A katonacsászárok - Otho, Vitellius, - egy-egy nagy győzelem után vál-hattak császárrá. Vespasianus felismerte, hogy a zsidókat mészárolva nagy hadvezér lehet. Kihasználta az alexandriai gabonaszállítások blokkolásában rejlő zsarolási lehetőséget is. Gazdasági vetélkedés és római hatalmi belharc okozta ezt a mészárlást, és a vallási megfontolás nem játszott benne szerepet.
Ako víazia provincie? Pokračovanie
Do tretieho sveta patria ostatné provincie. Sú dôležitejšie provincie a menej dôkežité. Napr. židovské krážovstvo je z obchodného hžadiska málo dôležité, i keď majú vlastné obchodné loďstvo a aj určité produkty, ako drevo a balzam sa dostávajú do Ríma. Judea je tak nedôležitá, kým sú na jej čele rímskí miestodržitelia, že rimania tam ani nemajú légie, iba tri kohorty pešiakov a jedna Ala (Auxilárni jazdci boli organizovaní do útvarov s názvom Ala (krídlo) o sile 500 - 1 000 mužov). Ak je nebezpečie, odvelia légiu zo Sýrie do Judei. Miestodržitež v Júdei patrí pod sýrskeho miestodržiteža.

Židia v starovekom Ríme

Ak sú židia tak bezvýznamní po stránke obchodnej a z hžadiska moci, a ich náboženstvo je síce úplne odlišné, ale sa toleruje, prečo sa treba o nich vôbec zmieňova? Preto, lebo je ich už mnoho, 4,5 miliónov židov žije v rôznych štátnych zriadeniach v oblasti Stredozemného mora - jedna čas v Partskej ríši, je ich tožko, kožko je spolu latinov. Aj Grékov je mnoho, ale Gréci sú už dávno súčasou rímskych náboženských, literárnych aj filozofických predstáv, boli už integrovaní. Helenizmus bol prítomný na značnej čas talianskeho polostrova. Židia rozprávajú grécky alebo aramejsky, tieto jazyky používajú aj nežidia. Helenizmus pôsobil aj na spoločenské zriadenie židov, niečo však zostalo nezmenené aj potom, keď niekdajšia ríša Herodesa Vežkého bola rozdelená na štyri časti a dostala sa pod nadvládu Ríma. Židia žijú v teokracii. Židia neuznávajú, že človeka, v danom prípade rímskeho cisára, či už v živote alebo po smrti treba uctieva ako Boha. V Ríme, v metropole ríše, žije pomerne málo židov, ale svoje obety posielajú do kostola v Jeruzaleme (v peniazoch), ako aj židia, žijúci v Egypte, na Sinajskom polostrove, v Partskej ríši a na gréckom území. Rím to povoluje, ba podporuje, ale s ideovou náplňou cisárstva je v protiklade.

Tento konflikt v prvom storočí rímskej ríše spôsobuje prekvapujúco málo ažkostí, chvála rímskej tolerancii. Tiberius v roku 16 nášho letopočtu vyhnal židov, 6000 mladých židov vysídlia na ostrov Sardínia, údajne bojova, vežká čas zomiera. Vysídlujú aj rodiny, neskôr im povolia návrat. Nevie sa, čo bolo príčinou tohto nariadenia. Potom v roku 42 n.l. Claudius zakáže zhromažďovanie rímskych židov, čo prekáža v praktizovaní ich viery. Príčinu zákazu nevieme, ale neskôr Claudius toto nariadenie odvoláva. Cisár Claudius v roku 49 n.l. vyháňa prívržencov židovského buriča Krestosa, mnohí podozrievajú kresanov. Potom je kžud až do požiaru v Ríme, keď v r. 64 n.l. Nero obviňuje židov a kresanov zo založenia požiaru, a rímska zberba povraždí mnohých židov.

Teraz už sa blíži koniec storočia, ktorý plynie v mieri. Za dva roky vypukne prvá židovská vojna, ktorá trvala štyri roky. Rimania zmasakrovali dva milióny židov. Vojská cisára Tita (sú v ňom aj židovské útvary) obsadia Jeruzalem, zmietaný občianskou vojnou a zbúrajú Kostol. Znovu dopravia do Ríma tisíce zajatcov, títo stavajú Koloseum. Stavbu financuje Rím z pokladov zbúraného druhého kostola v Jeruzaleme. Týmto znovu vzrastie počet rímských židov. Vespazián uplatnil voči ním vežmi tvrdé opatrenia. Židia teraz musia plati dane kostolu Jupitera, a túto daň musí plati aj diea aj starý človek. Ale nevypovedia židov z Ríma ani z Itálie.

Dva milióny mŕtvych je vežmi vežké číslo vo vzahu k údajom o vežkosti populácie, a je to skoro polovica vtedajšieho počtu židov. Vtedy ešte bolo treba zabi každého v osobnom boji, keďže ešte technológie masového vyvražďovania neexistovali. Čo do vežkosti k takému masakru došlo až v 20. storočí. Ale ani táto vojna nie je náboženskou vojnou, jej príčiny boli politické a ekonomické. Ekonomická príčina spočívala v ja-ve, keď v gréckom meste obchodovanie Grékov je ohrozuované obchodovaním Židov, keď počet židovského obyvatežstva dosahuje 30 - 40 % zákonite vypukne nepriatežstvo a toto spôsobilo v 38 roku n. l. krviprelievanie v Alexandrii. Takýchto miest je veža vo východnej pánvi mora. Politická príčina spočívala v tom, že tento grécko-židovský konflikt je možné využi na získanie cisárskej moci. Augustus, Tiberius, Claudius a ostatní cisá-ri nie náhodou zamedzili, aby sa velitelia rím-ského vojska účastnili významných bojov, lebo sa báli získania popularity vo víazných pochodoch. To bola tiež jednou z príčin Pax Romana. Vojenskí cisári Otho a Vitelius sa stali cisármi po vežkom víazstve. Vespazianus spoznal, že ma-sakrovaním židov sa môže sta vežkým voj-vodcom. Využil aj možnos vydierania blokovaním prepravy obilnín z Alexandrie. Teda ekonomické súperenie a vnútorné boje o moc spôsobili tento masaker, náboženstvo nehralo žiadnu úlohu.


Zdroje
  1. Rímske provincie (slov.)
  2. Rímskí cisári (slov.)
  3. Hogyan győznek a provinciák (maď.)
  4. Rímske provincie (česky)
  5. Staroveký Rím (česky)
Stránka je v súlade s aktuálnymi normami.



Valid HTML 4.01 Transitional
Pozreli:
Pocitadlo.sk

Domov
© Klára Mrázová