Zanik (14K)
Spiro1 (10K)
Carthago (6K)
MarcAntA (11K)
LodRim (6K)
ObLod (7K)
Eufr (21K)
HiGal (12K)
Pirati (17K)
RimFlot (14K)
rilod (7K)
Tiberius1 (7K)
forum2 (7K)

Hogyan győznek a provinciák?

A Fogság hátterét az i. sz. 1. század Római Birodalmának történései adják. Az előadás nem a regényről szól, hanem a regény alapjául szolgáló kutatások néhány tanulságáról. A Római Biroda-lom külpolitikája azon alapult, hogy Róma nem szólt bele a provinciák vallási, gazdasági és törvénykezési életébe. A fővárosban minden erőszakkal meghódított vagy pénzzel meggyőzött szövetséges nép istenei szobrot kaptak, annak a multikulturális, páratlanul toleráns és bölcs szemléletnek megfelelően, amelyhez hasonlót egyetlen szuperhatalom sem tudott azóta tanú-sítani. Ennek ellenére a perifériák intoleráns mentalitása behatolt a centrumba és a birodalmi Rómát mind kulturálisan, mind politikailag szétverte. Mi lehetett ennek az oka? Lehet-e párhuzamokat vonni a kétezer évvel ezelőtti fejlemények és mai tendenciák között?
Róma Karthágó legyőzésével és megse-mmisítésével vált a Földközi-tenger egyedurává. Róma arra törekedett, hogy a világkereskede-lemből a legnagyobb hasznot húzza, és bár a térség népeit olykor tűzzel-vassal hajtotta uralma alá, ésszerű megfontolásból többnyire beérte azzal, hogy szívélyes tárgyalások során meg-győzze őket a római uralom előnyeiről. Augustus, legyőzte hajdani szövetségesét, az Egyiptom élén Róma ellen forduló Antoniust, s ettől kezdve a Pax Romana elveit alkalmazta.
A Pax Romana elsősorban nem arról szól, hogy "oszd meg és uralkodj", hanem arról, hogy a hódító szuperhatalom nem szól bele a meg-hódított népek vallási életébe és törvénykezé-sébe. Róma, ahol csak lehetett, meghagyta a helyi uralkodó elitet, a társadalmi struktúra meg-változtatására sehol sem törekedett, és a pro-vinciákra nem vetett ki súlyos adót, csak annyit, maximum 2,5 %-ot vagy ennél is kevesebbet, amennyi ahhoz kellett, hogy a római közigaz-gatás és a térségben állomásozó római légiók költségeit a meghódítottak maguk fedezzék. Ennél súlyosabb sanyargatásról szó sem lehetett. Róma a világkereskedelemből akart nyereségre szert tenni, és nem a helyi adókból. Róma gyakran azzal is megelégedett, ha a szövet-ségesek megmaradtak független királyságnak. A birodalom határait élesen megvonták, határ-háborúk tehát folytak elsősorban északon, a germán törzsek ellen, de keleten az i. sz. első század harmincas éveiben sikerült kiegyezni a perzsákkal, vagyis a Parthus Birodalommal, és az Eufrátesz évszázadokig határfolyóként műkö-dött. Északkeleten az első század elején Róma a Dunáig terjesztette ki határát, és ez is évszá-zadokig üzemelt. Észak-Afrikában Egyiptom még kellett Rómának, a délebbre eső vidék már nem. Hispánia és Gallia teljes egészében római provincia lett, majd a brit sziget is. E területeken néha fellázadtak egyes törzsek vagy légiók, de leverték őket, és attól kezdve békésen lehetett kereskedni.
A római légiókat a provinciákon a helyi lakosokból verbuválták, latinok legföljebb egyes főtisztek voltak. Az elsőrendű provinciák élére római helytartók kerültek, akiknek csak akkor volt törvénykezési jogkörük, ha valamely ügy a Birodalom közvetlen érdekeit sértette, egyébként a helyi hatóságok működtek. A hosszan tartó béke létrejöttének alapelvét talán a kalózkodás megfékezése szemlélteti a legjobban. A kisázsiai kalózok súlyosan veszélyeztették a tengeri kereskedelmet, Róma irtó hadjáratot folytatott ellenük, sikertelenül, aztán rájöttek, hogy egyszerűbb, ha megveszik őket és a római kereskedelmi flottába olvasztják. Attól kezdve a tengeri kereskedelmet évszázadokig nem veszélyeztette semmi.
Kereskedni nem lehet nemzetközi bank-rendszer nélkül, ha ilyen nagyok a távolságok. Papírpénzt nem nyomtak ugyan, de feltalálták a váltót, a papírpénz elődét, hogy ne kelljen nagy tömegű fémpénzt a hosszú utakon szállítaniuk. Ismerték a kamatot. Az uzsorakamatot mind a római, mind a zsidó törvények szigorúan tiltották. Amit törvényileg tiltanak, azt széles körben gyakorolni szokták. Felszámoltak pénzváltási illetéket.
Létezett a rengeteg használatban lévő pénz hivatalos kurzusa. Infláció nem volt még, bár a fémpénzek ezüsttartalmát fokozatosan csökkentették. Létezett biztosítás, még inkább biztosítási csalás. Elsősorban hajókat és szállított árut biztosítottak, a tűzkár elleni biztosítást megszüntették, mert a tulajdonosok maguk gyújtották fel a bérházaikat. Tőzsde ugyan nem volt, de a római Forum gyakorlatilag már tőzsdeként működött, ahol bemondásra adtak-vettek, és nem volt értelme csalni, mert a csalót a többiek kizárták maguk közül. Az állami hitelezést Tiberius vezette be az uralkodása végén, magánkincstára állami hitel-bankként működött. A jelzáloggal is tisztában voltak. A szenátorok és a lovagok pontosan tudták, hogy több pénz csak pénzből nyerhető, nem pedig termelésből.

Ako víazia provincie?

Pozadie románu "Zajatie" (autor: Spiró György) tvoria udalosti v Rímskej ríši v prvom storočí nášho letopočtu. Prednáška nie je o románe, ale o niektorých poučeniach výskumov, ktoré boli základom románu. Zahraničná politika Rímskej ríše sa zakladala na princípe - že Rím v zhode s multikultúrnym a jedinečným a múdrym názorom sa nevmešoval do súdníctva ani do náboženského a ekonomického života provincii, názor, ktorý neprejavila ani jedna supevežmoc. Napriek tomu, netolerantná mentalita periférií vnikla do centra a Rímsku ríšu kultúrne aj politicky zničila. Čo bola príčina? Je možné .vyvodi analógiu medzi udalosami spred 2000 rokmi a dnešnými tendenciami?

Rím po víazstve nad Kartágom a po jeho zničení sa stal impériom a ovládol Stredo-morie. Rím sa snažil získa najväčší osoh zo svetového obchodu a i keď si okolité národy podroboval ohňom a mečom, väčšinou pova-žoval za rozumné presvedči ich rokovaním o prednostiach rímskej nadvlády. Augustus zvíazil nad nedávnym spojencom - nad Antóniom, ktorý sa obrátil proti Rímu, a od tej doby uplatňoval zásady "Pax Romana".
Pax Romana v prvom rade nie je o "rozdež a panuj", ale o tom, že výbojná supevežmoc sa nevmešuje do náboženského života ani do súdníctva podmanených národov. Rím, tam kde to bolo možné, po-nechal miestnu panujúcu elitu, nikde sa nesnažili zmeni spoločenskú štruktúru a na provincie nevymeral ažké dane, iba tožko (maximálne 2,5 %, alebo aj menej) kožko bolo potrebné na zabezpečenie rímskej správy a pre udržiavanie rímskej posádky. Rím chcel získáva zisky zo svetového obchodovania a nie z miestných daní. Rím sa často spokojil aj s tým, že "spojenci" zostali nezávislé krá-žovstvá. Hranice ríše jasne označili, na hraniciach sa teda bojovalo, ale na východe v tridsiatich rokoch prvého stáročia, sa podarilo dohodnú s peržanmi (Partská ríša) a rieka Eufrates bola po stáročia hraničnou riekou. Na severozápade, začiatkom prvého storočia Rím rozšíril svoje hranice až po Dunaj a udržoval po stáročia. V severnej Afrike Rím potreboval Egypt - južnejšie oblasti ale nie. Celá Hispánia a Galia sa stala rímskou provinciou, neskôr aj Británia. V týchto oblastiach sa občas vzbúrili jednotlivé kmene - alebo aj légie - ale rimania ich premohli a potom už bolo možné pokojne obchodova.


V provinciách verbovali vojakov do rímskych légii z miestného obyvatežstva, dôstojníci boli latíni. V dôležitých provinciách boli na čele rímskí miestodržitelia, ktorí máli právo zasahova do justície len vtedy, keď niektorý prípad poškodzoval bezprostredné záujmy impéria, ináč fungovali miestne úrady. Princíp dlhotrvajúceho mieru snáď najlepšie osvetžuje potlačenie pirátstva. Piráti v Malej Ázii vežmi vážne ohrozovali obchodné loďstvo. Rím najprv začal voči ním vyhlazovaciu vojnu, ale bezúspešne. Potom prišli k názoru, že bude ďaleko účinnejšie, keď ich zaplatia a budú súčasou rímskeho obchodného loďstva. Od tej doby obchodné loďstvo rimanov po stáročia nebolo ničím ohrozované.
Obchodova nebolo možné bez medzinárodného bankového systému, keďže sa obchodovalo na vežké vzdialenosti. Papierove peniaze neboli, ale mali už zmenky (predchodca papierových peňazí), zaviedli ich aby nemuseli preváža na dlhé vzdialenosti kovove mince. Poznali už úroky. ڞeru zakazovali jak rímske tak aj židovské zákony. Čo sa však zakazuje zákonom - bolo zvykom široko praktizova. Boli už aj poplatky za zmenu meny.
Existoval úradný kurz všetkých používaných mien. Inflácia sice ešte nebola - i keď obsah striebra v minciach postupne zmenšovali. Robili sa už aj poistenia a ešte viac podvody s poistením. V prvom rade sa poisovali lode a nimi prevážaný tovar. Poistenie za škody spôsobené ohňom zrušili, lebo sa často stávalo že samí majitelia podpálili svoje nájomné domy. Burza sice ešte neexistovala, ale Fórum Románum fugovala prakticky aj ako burza kde sa predávalo, kupovalo podža ponuky. Nemalo zmyslu podvádza, pretože podvodník bol okamžite vylúčený. Na konci svojej vlády Tiberius zaviedol štátne úvery. Tiberiova súkromná pokladňa fungovala ako štátna úverová banka. Poznali aj hypotéku. Senátori a jazdci dobre vedeli, že viac peňazí sa môže získa len z peňazí a nie z výroby.



Zdroje
  1. Spiro György(maď.)
  2. Spiro György életrajza(maď.)
  3. Dielo(maď.)
  4. Hogyan győznek a provinciák (maď.)
Stránka je v súlade s aktuálnymi normami.

Pokračovanie snáď zanedlho.

Valid HTML 4.01 Transitional
Pozreli:
Pocitadlo.sk

Domov
© Klára Mrázová